Egy újabb beszámolót tennék közzé a K.I.A életéből, amit Kerpics Gergely (Porta) tollából olvashattok akik Szegeden jártak…

Jó szórakozást kívánunk!

 

A Sierra vezetői és a Falka parancsnoka Szegeden…

 

Talán először fordul előSzeged, hogy a csapatom másik rajával, a „Sierra” tagjaival együtt harcolok. Én, mint a másik raj, a „Falka” vezetője nemigen vettem részt a Sierra dolgaiban, műveleteiben eddig, és mivel csak két Sierra tagról, (Csiga, és Attila) van szó, talán ez sem teljes értékű együttműködés volt.

A két raj közt a csapaton belül is jellemző az eltérő harcmodor, stratégia, és legfőképp a vezetők közti különbségek. Míg Csiga az ő raját szigorúan, teljes precízitással kezeli, én a Falkában teret engedek a „trollkodásnak” hülyeségnek, úgymond egy szabadabb, de agresszívabb légkörnek, ugyanakkor harci helyzetben nem tűröm a töketlenkedést.

A Falka név nagyjából körül is írja a módszereinket.

 

-részlet a harcból-

K.I.A…Csiga az élre vág, Attila követi. Egy darabig biztonságos, a csapattársaink által bejárt úton haladunk, nem kell félnünk, de azért óvatosak vagyunk. Hüvelykujjammal kitapogatom még egyszer az M16-os tűzváltóját.

Automatán van.

Harmadszorra nézem meg. Egy hangárszerű épülethez érünk, Attila megy előre, óvatosan benéz az ajtó mellet, majd a fegyverét előretartva befordul, körbepásztáz, és int nekünk. Mindannyian bemegyünk, mindenki más-más helyet derít fel, száz százalékig biztosnak kell lennünk, hogy az épület tiszta.

Kikémlelek egy résen a falon, a puskám csövét rátámasztom, és óvatosan elfordítom balra. A szemközti épület tetejét látom a sűrű akáclombok között. Gyengéden lengedeznek az ágak, de én egy erősebb rohamra várok. Egy pillanatra mozgást látok a tetőn, de nem tudom biztosra, hogy láttam. Ekkor a mellettem lévő résnél felugat Attila fegyvere, egy rövid sorozat csap át a leveleken. Mosolyogva felém fordul: „elkaptam”…

K.I.A

Gyakran csap át rivalizálásba a két raj, persze nem kell itt komoly dolgokra gondolni, vagy egymást bántó vitákra. Beszólunk egymásnak, csipkedjük a Sierra vezéreket, de csak viccből, ugyanakkor sosem adnám fel a Falkát a Sierráért.

Ez is hozzá tartozik a Csigacsapat szelleméhez. Ha bajba kerülnek bármikor számíthatnak ránk, és ez tudom, hogy kölcsönös, de a két raj gyökeres ellentéte egymásnak.

 

…A két Sierrás mozgásán teljes összhangot látok, amit én nem értek. Arcvonásokkal kommunikálnak, jeleznek egymásnak egy betörendő ajtó előtt, látszik rajtuk, hogy tökéletesen értik a másikat, ismerik egymás szokásait, helyezkednek.

Ennek én nem vagyok a részese.

Eszembe jut, milyen jól jönne most a Falkából egy tag. Ez nem tart soká, mert az útelágazásnál egy öblös géppuska kezdi szórni ránk a műanyaghavat, és bizony az előttem haladó Csigát telibe szórja.

A Sierra vezér ösztönösen hátat fordít, de a sorozat nem marad abba, látom ahogy sorra pattog le az oldaláról, lábáról a BB. Megpróbálok kitérni a halálzónából, de kapok hármat az oldalamba, amitől úgy meglepődök, hogy leülök. Attila közben a megkerülés taktikájával élve próbál a közelünkbe kerülni, és gyógyítani…

_

Attila

Úgy látom, hogy a Sierra sikerei a jó időzítés, az összeszokottság, a tapasztalt felderítő, és a határozott parancsnok együttesén múlnak. Ezt nálunk a Falkánál a szakasszerű mozgás, hátbatámadás, és a piszkos taktika helyettesíti. Azzal harcolunk amink van. Ha bedöglött a rádió, üvöltözöm, ha valakit kilőnek egy másik áll a helyébe, és hogy ne az én vállamon legyen minden teher, van egy jobb, és balkezem is a másodlagos parancsnokok személyében.

Prota…a házat teljesen bevédték a géppuskás egységek. A tetőtől véget nem érő sorozat söprögeti a bokrokban megbújt csapattagjainkat.

Csiga úgy dönt kerülünk. Attilát még előtte kilőtték, ezért csak ketten. Pár perc alatt kiszúrjuk a legjobb ösvényt a hátbatámadáshoz. Jó sűrű a növényzet, alig látni öt méterre.

Egy házfalhoz érve csörgést, ropogást hallunk jobbról. Csiga összehúzza magát és a hang felé fordítja a fegyverét. Én felegyenesedve pontosan fölötte célzom az épület sarkát. Két társunk lép a szemünk elé. Valószínűleg a gatyájukat is összecsinálták, de felismertek minket, és vigyorogva továbbhaladtak. Attila rádión kapcsolatba lép velünk, csatlakozik, majd együtt megyünk tovább.

Odaérünk az elbarikádozott ház falához. Hibát vétettek, a tetőre vezető létrát senki nem őrzi. Intek Csigának, hogy felmegyek. Nehezebb volt feljutnom, mint gondoltam. Egy kézzel szedem a fokokat, a másikban a készenlétben tartott fegyver.

Az utolsó fokot csak az egyik kezemmel fogom meg, majd a fegyvert előretartva felnézek. A tető túloldalán egy téglarakás mögé húzódva nekem háttal egy lövész sorozza a társaimat. Két dolgot érzek most: bizonytalanságot, hogy eltalálom-e, és kárörömöt, amiért rálőhetek. Célozni nem tudok, úgyhogy az érzékeimre hagyatkozom. A puska csövét a létra legfelső fokára támasztva leadok egy hármas sorozatot. Mindhárom talált.

K.I.A

A szegedi Support Team által felfedezett pályában rendkívül nagy a potenciál. Viszonylag kis területről beszélünk, maximum 40 ember tudna játszani rajta. A lehetséges lőtáv a földön 30-40 méter, de egy háztetőről a mesterlövészek is érvényesülhetnek. A sok-sok épület, és sűrűn benőtt ösvények miatt leginkább CQB-re alkalmas a hely. Új tapasztalat volt mindannyiunk számára, de nagyon jól éreztük magunkat. A Support Team pedig szépen, balesetmentesen szervezte le a dolgot. Úgy érzem ebből még lehet valami!

Írta: Kerpics Gergely (Porta)

Szerkesztette: Nujen

Forrás: K.I.A