Kedves Olvasók!

 

Folytatom a beszámolómat, mely a londoni Imperial War múzeumban tett látogatásomról szól.

Vegyes érzelmeim támadtak, mikor e cikk tartalmát gondoltam át. A filmekből látott fantasztikus gépek rögtön előhozták belőlem a (hülye)gyereket, akit először visznek a vidámparkba. Mindenre fel akartam mászni, beleülni, megtapogatni, fejemben zakatolt a Kelly Hősei zenéje, amit ajánlok aláfestő muzsikának is az olvasgatáshoz.

Kelly Hősei (Kelly’ Heroes, 1970). Klasszikus, viszonylag könnyed háborús film Clint Eastwood, Telly Savalas, Don Rickles és Donald Sutherland főszereplésével.

 

Egy perccel később a háború romantikája szertefoszlott és a “mellékletként” látogatható Holokauszt kiállítás kegyetlenül visszarántott a valóságba, racionális énem átvette az uralmat és emlékeztetett: ezek a találmányok bizony egy világégés bizonyítékai. A fejemben a vidám zenét a Schindler listája (1993) című, szintén klasszikus film képei váltották fel, amelytől normális embernek nem lesz jó kedve.

 

TOP GUNS:

 

Az épület közepén igazi legendák alatt sétálhat a látogató, ugyanis számos – talán még a laikusok számára is ismerős – repülőgépeket lehetett megcsodálni.

Ha a népszerű Top Gun film a 40-es években játszódott volna, akkor Tom Cruise biztosan egy Mustangban repült volna be Hollywood élvonalába és az ellenséges MIG-ek szerepét a Focke-Wulf-ok vették volna át.

 

North American Aviation P51 “Mustang”

A személyes kedvencem a North Amercan Aviation által kifejlesztett P51 Mustang nagy hatótávolságú kísérő vadászgép, melyet a szövetséges erők vetettek be a II. Vh-ban. A Mustang nevet természetesen nem a Ford típusról kapta – hiszen az akkor még nem is létezett  – , hanem a vadló fajtáról, mert állítólag felszálláskor igencsak ficánkolt a gép a pilóta alatt. A típust 1942-ben állították szolgálatba és egészen az 50-es évek elejéig gyártották. Érdekesség, hogy a háborúban elért sikere miatt a Ford autógyár éppen a gépről nevezte el az autósvilágban híres kupéját. Jellegzetes formája mellett 703 km/órás csúcssebessége és 6 db Browning M2-es gépágyúja is hozzásegítette hírnevéhez. Lehet, hogy a kedves Olvasó legyint, hogy ezek ma már nem is olyan nagy számok, de gondoljanak bele, hogy ebben a korban nem léteztek speciális ruházatok, elektronikai segédrendszerek. A pilótán múlott minden, hogy az ő teste, reflexei bírják-e az erőhatásokat? Műszaki gond esetén nem jelzett a computer, csak bekövetkezett a katasztrófa. Egyébként mind a mai napi repülnek ezekkel a típusokkal, főleg persze bemutatókon, a gyűjtők és műrepülők kedvenceivé váltak az egykori gyilkos szerkezetek. Az itt kiállított, amerikai gyártású és működő “Big Beautiful Doll” névre hallgató példány a háborúban és az után is sokat repült, többször váltott gazdát, mire a múzeumban kiállításra került.

 

P1030385P1030375P1030383P1030384

A japán és náci “logók” jelzik, hogy ez a gép és pilótája halálos párost alkotott.

 

P1030380

Majdnem engem is elkapott Mosolygó arc

P1030387

Aztán fordult a kocka.

 

 

Focke-Wulf Fw 190

 

Az “Erő sötét oldalán” is álltak rendelkezésre ügyes gépek, mint a korának egyik legjobb együléses vadászgépe az Fw 190. Csupán a háború vége felé, 1943 után talált méltó ellenfélre, például a Mustang személyében, bár a német pilóták a BF 109-es “Messersmitt” gépet választották, ha tehették. Kb. 20.000 darabot gyártottak belőle, mely mennyiségből a Magyar Királyi Honvéd Légierő is kapott összesen 72 db-ot. Természetesen ebből a gépből is több változat készült. Elsőként Franciaországban vetették be, majd az angliai, ádáz légcsatában bizonyította, hogy az angolok Spitfire V-ösénél is jobb gép. Könnyebb volt vezetni, jobb manővereshetőséggel és nagyobb tűzerővel rendelkezett, mint például a “csapattárs” német Messersmitt BF 109.

 

P1030374

Amolyan bádog tákolmánynak tűnik a gép, bátorság kellhetett egy ilyenben 600-zal száguldani

P1030373

Érdekes a terepmintázat, ami felülről (pl. egy ellenséges gépről) nehezebben észrevehetővé tette az Fw 190-est

 

 

Supermarine Spitfire

 

A brit Nemzetközösség legendás gépe, ahol a legendás szót azzal vívta ki magának és húzta alá kétszer a jelzőt, hogy a szövetségesek legnagyobb példányszámban (20351 db) gyártott és alkalmazott repülőgépe volt. Ez az együléses gép a Rolls-Royce motorokkal és 4 db 20 mm-es Hispano-Suiza (típusváltozattól függően Browning M2-vel) gépágyúval vívta légi csatáit a németek ellen. A csúcssebesség 605-717 km/h volt a gyári specifikációk szerint. A háborún kívül is hagyott nyomot az utókornak, mikor 1952-ben magassági (15.240 m) rekordot döntöttek egy Spitfire-rel, majd az ereszkedéskor sikerült a propeller hajtású repülőgépek sebességi csúcsát is felállítani. Ekkor Ted Powles hadnagy 1.110 km/h sebességgel közelítette a földet zuhanórepülésben. Aki számára ez nem komoly adat, azt meggyőzheti, hogy ez majdnem hangsebesség (amely tengerszinten 1.225 km/h). Mindezt bőrdzsekiben. Ez az a kategória, ahol a “hús” és a fém egy egységet alkotott. Annyit bírt a gép, amennyit pilótája és fordítva.

 

P1030382

 

 

Nehézbombázók:

 

Két gép volt kiállítva, mindkettő szétvágva, hogy beférjen az épületbe, valamint, hogy belül is megtekinthetők legyenek. Nem vagyok otthon ebben a géposztályban (sem), de ezek igazi szörnyetegeknek tűntek. Egyből bevillant az agyamban a Memphis Belle című 1990-es film, mely egy B-17-es Flying Fortress (repülő erőd) utolsó, 25-ik bevetéséről szól. A sztori az, hogy az említett egység 24 küldetést hajtott végre karcolás nélkül és a végső, egyben legkockázatosabb feladatot kapják. Aki nem látta, az pótolja, mert hihetetlenül jó film igaz történet alapján, továbbá vicces Sean Astint (alias Csavardi Samu a Gyűrűk urában) látni soványan Mosolygó arc.

 

Memphis Bell (1990), ajánlom figyelmébe mindenkinek, akit érdekel a téma.

 

P1030344

Avro Lancaster belülről. Az óriási gép belülről igen szűkös, mindenütt fém és vezeték.

 

 

P1030353

Buksira vigyázni!

 

Avro Lancaster

 

A Brit Királyi Légierő legsikeresebb nehézbombázója, melyet 1942-ben állítottak szolgálatba. A személyzet 7 főből állt, 8163 kg bombát tudott magával vinni és ledobni valamire, ami már biztosan nem kell az utókornak. A robosztus gépek nem voltak olyan fürgék persze, mint egy együléses vadászgép, ezért 8 db 50-es kaliberű M2 Browning géppuska gondoskodott az önvédelemről. Két gépágyú volt a gép orrában, kettő a toronyban, négy pedig a faroklövész tornyában. A monstrum “hasa” így is védtelen volt és ügyes ellenséges vadászok alájuk repülve relatíve könnyedén leszedhették a gépházat lőve, legénység pedig tehetetlen volt. 7374 darabot gyártottak a típusból, melynek közel fele semmisült meg 1942 és 1945 között.

 

P1030362

Fájl:Lancaster B MkI 44 Sqn RAF in flight 1942.jpg

Avro Lancasterek 1942-ben

Az egyik Lancaster-re ráfestették Herman Göring, a Lufwaffe (német légierő) parancsnokának, a Harmadik Birodalom második emberének egyik mondatát: “No enemy plane will fly over the Reich territory”. Ellenséges gép nem fog a Reich felett repülni. Tévedett.

 

Zárszó

 

Ebben a két cikkben nem lehet belesűríteni azt a tömény élményt, mely egy ilyen múzeum látogatása során éri a látogatót. Nem vagyok hadtörténész, csak ámulatba ejt a meghatározó része történelmünknek, ezért elnézést a teljesség hiánya miatt, talán egy-egy tárgyi hiba is becsúszhatott. A cikk elején említett holokauszt kiállításról úgy döntöttem, hogy nem közlök fotókat. Egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Elborzasztott és sokkolt az, hogy milyen leleményes az ember, ha mások bántalmazásáról van szó!

Megnyugtat a tudat, hogy én már csak turistaként látok ilyen kütyüket! Mit nekünk válság?! Addig örüljünk, míg nem dobnak ránk tonnás bombákat és “csak” a rezsiszámlán kell aggódnunk!

Ezen a ponton fontosnak érzem megemlíteni, hogy a Devgru Airsoft Team nem tagja semmilyen politikai vagy katonai szervezetnek és megveti az erőszakot. Az airsoft számunkra egy sport, kikapcsolódás, mely inkább a kitartásról és csapatként való összefogásról szól.

 

Had zárjam Churchill mondataival cikkemet, melyeket az ostromlott Britannia lakosságának intézett:

„…harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat…”.

 „Gyürkőzzünk hát neki feladatunknak, és úgy viseljük magunkat, hogy ha a Brit Birodalom és Nemzetközössége ezer évig fennmarad is, azt mondhassák az emberek: »Ez volt a legdicsőbb órájuk«.”