Kedves Olvasók!

Öt hónap. Ennyi idő telt el azóta, hogy a londoni Imperial War Múzeumban jártam, azóta tervezgettem ennek a cikknek a megírását. Több tényező miatt is késlekedtem. Egyrészt, mert nem emiatt jártam Londonban, a múzeum csupán egy kitérő volt és a fotókat sem profi módon készítettük, hanem csak úgy futtában, “hülye turista” módjára. Ezért már most, előre elnézést kérek. A másik oka az időhúzásnak az, hogy annyira tömény élményben volt részem, hogy időbe telt, mire összeszedtem az infókat a látottakkal kapcsolatban. Egy méltó cikkhez napokat kellett volna itt eltölteni! Vége a kifogásoknak, térjünk rá a lényegre.

A múzeumról röviden annyit, hogy igazából nem is egy létesítményről, hanem egyenesen 5 nagyobb egységből áll.

– IWM London, a cikk erről szól

– HMS Belfast, ez egy múzeumként működő hadihajó a Temze partján, szintén Londonban

– IWM Churchill rooms, London

– IWM Duxford, Cambridgeshire, ez lényegében egy reptér, ami múzeumként funkcionál

Az IWM London egyébként ingyenesen látogatható volt, sajnos csak 2-3 óránk volt arra, amire talán egy hét is kevés lett volna.

Ami először meglepett (azon kívül, hogy nem kellett a belépésért fizetni), hogy nem termekre osztva, hanem egyben, szinte egy légtérben volt minden. Külön leválasztva volt látogatható a Holokauszt kiállítás, egy kémekről szóló és egy londoni család mindennapjait bemutató tárlat.

Tényleg a teljesség idénye nélkül, megpróbálom visszaadni a látottakat.

IMG_0483

Itt már tudtuk, hogy jó helyen járunk. A két, csatahajókon használt ágyút állítólag (bizonytalan forrás alapján) az I. és a II. világháborúban is használták, többek között a HMS Ramilies hajón is. Egyes források szerint a D-napon is törte a németek betonbunkerjeit. A cső átmérője 39 cm, egyenként 100 tonnát nyomnak, 1 tonnás lövedékeiket 25 Km-re tudták kilőni. Elképzelni sem tudom, milyen lehetett a közelében állni, amikor elsütötték.

IMG_0485

Hatásos fogadtatás, az biztos! Belépve a múzeumba, zsúfoltnak tűnt az egész, de egyébként szépen rendszerezve, infókkal ellátva vannak kiállítva a tárgyak. Gyakorlatilag minden megtapogatható volt, sőt, a gépek egyes részeit kivágták, hogy a belsejük is megtekinthető legyen. A képen balra az V2-es ballisztikus rakéta kelleti magát (lásd lejjebb).

IMG_0486

Ez egy német Panzer JagdPanther (vadász párduc vagy valami ilyesmi) névre hallgatott és a II. VH-ban szolgált. A konkrét példányt Belgiumban 1944-ben lőtték ki. Persze az oldalát már a látogatók kedvéért vágták ki, egy pár flex tárcsa biztos elkopott mire végeztek. Egyébként nem találtam a légkondi kapcsolóját és a navit sem, csak tengernyi acélt acél hátán.

IMG_0487

A tank belülről, művészet lehetett nem beverni a fejet valamibe, ami hegyes éles és acél.

P1030325

A jó öreg Willys Jeep, egy barátságos, de annál jelentősebb jármú a hadszínterekről. Az USA hadseregét szolgálta és a Hummer váltotta le a Sivatagi Vihar hadművelet idején. Nincs II. VH-s film nélküle. Persze itt egy hibátlan és tökéletesen felszerelt példány volt látható.

image

A dzsip belseje elképesztően puritán, mintha egy 7 éves gyerek rajzolva volna a napköziben. A funkció győzelme az ergonómia felett.

 

P1030315

Egy szovjet T-34-es, melyet többek között Magyarország is használt, én sokat játszottam gyerekként egy ilyenben. Olcsó, könnyen gyártható tank volt, amelyből nem tudtak eleget kilőni a komplikált és nehézkes német Tigrisek. A páncélosok kalasnyikovjáról beszélük. Én pedig a tank előtt magyaráztam mindezt, mikor a kép készült, de nem én vagyok a lényeg úgysem.

IMG_0492

Mini tengeralattjáró, ami valójában egy ember vezette torpedó. Két személy fért el benne és robbanóanyagot tettek más hajók aljára. Ezt a példányt az olaszok használták a II. VH-ban. Félelmetes, hogy milyen találékony az ember, ha gyilkolásról van szó!

P1030324

Nem egy bonyolult haditerv. Odaúszik, bombát odacuppant, visszaúszik gyorsan és imádkozik, hogy nem meghal közben.

 

P1030321

A bőrkormány, a légkondi és a biztonsági öv akkoriban még feláras volt. Az ülés sem prosztatabarát, bár annyit nem ültek benne, hogy megfájduljon az katona feneke.

 

image

Ez a már korábban említett V2 rakéta. Neve a Vergeltungswaffe-2 (“A megtorlás fegyvere”) kifejezésből ered, a Harmadi Birodalom ezzel bombázta Nagy-Britanniát és Belgiumot akár 320 km távolságból. Ez már egy továbbfejlesztett verziója volt a szintén népszerű (legalábbis a Németeknél) V1-nek. A majdnem 15 m magas rakéta 5500 km/órás sebességgel repült (ez a hangsebesség közel ötszöröse!). Majd ezzel a sebességgel és a 13 tonnás súlyával becsapódva okozott 8 napon túli sérüléseket. Amikor pályája csúcsát elérte, hangtalanul repült és véletlenszerűen csapódott be, elhárítására nem volt mód. Ne feledjük, hogy a 40-es évekről beszélünk, amikor még az elektromos fogkefe is sci-fi lett volna. Harctéri jelentősége mellett alapja lett az USA és a Szovjetunió űrrakéta programjának. Ez a szörny az első ember alkotta eszköz, mely – bár állítólag véletlenül – az űrben járt.

image

A V2 belülről. Igazából számomra semmi érdekes nincs benne, csupán az “Ez a tákolmány hogyan volt képes repülni?” kérdés merült fel bennem.

 

A következő részben folytatjuk, többek között Fred és Baba társaságában

 

imageimage