Cikkek

GI-Airsoft

Webshop akciók 2014.18 hét

0

Kedves Olvasó, kedves Sporttársak,

Szeretnénk egy újabb lehetőséget bemutatni számotokra, a 18-dik htre a következő akciókat kaptuk meg a GI-Airsoft és Airsoftplazától.

GI-Airsoft

A GI-Airsoft bolt megnyitását az a gondolat hívta életre, hogy egy újszerű látásmóddal tudjuk a vásárlók igényeit még teljesebben kielégíteni. Az eddig más területen megszerzett tapasztalatokat szeretnénk beépíteni, átadni az eladott termékekkel, hogy a játék élménye még nagyobb, a gyűjtemény összképe professzionálisabb legyen.

“Vintorez és Val AEG fegyverek üzletünkben.Újdonság!”

GI_09

 

 

aeg-hk416_1

 

Dboys HK 416 :60 000 Ft

aeg-m4-cqb-navy_1P&J M4 CQB Navy :56 000 Ft

aeg-m14-socom-bk_1

Cyma M14 Socom fekete és zöld: 43 000 Ft

aeg-m14-socom-od_1

 

Akció időtartama:                                 2014 május 1-ig

Webshop elérhetősége:                        www.gi-airsoft.com

Elérhetőségi Telefonszám:                   +36 1 400 9205

Üzlet elérhetősége:                               Budapest 1144 Rátót utca 9

Üzlet nyitva tartása:                             hétfőtől-péntekig 12-18

 

Airsoftplza.jpg

Cégünk arra hivatott, hogy az airsoft szerelmeseinek igényeit elégítse ki, a lehető legjobb minőségű termékekkel, kedvező árakon!

Xtreme Normal 0,20g 5000db

Az Xtreme precíziós lövedéket alap- és precíziós csöves fegyvetrekhez is bátran ajánljuk. 1kg-os kiszerelésben, visszazárható tasakban.

Az Xtreme Normál 0,20g BB

Airsoft-plaza_BB_thumb.jpg

Hi-cap tár 300 BB-s

Fémköpenyes , tekerős, hi-cap tár 300 BB-s kapacitással. M szériás fegyverekben használható. A tárat nem csak az alján található kerékkel, hanem a mellékelt kulccsal a tár olalán levő lyukon keresztül is felhúzhatjuk.

 

Airsoft-plaza_M4tar_thumb.jpg

 

Akció időtartama:                            visszavonásig érvényes.

Webshop elérhetősége:                    www.airsoftplaza.hu

Elérhetőségi Telefonszám:              +36 20 489 5274

 

Várunk vissza mindenkit!

vfc2

Umarex (VFC) HK416 teszt 1. rész

0

 

Kedves Olvasók!

Egy régóta áhitott AEG-gel bővül fegyvertáram és első tapasztalataimat osztom meg veletek.
 vfc2
“Ez egy újabb M4 klón, nem?
Nem. A német Heckler und Koch fejlesztette HK416 nem várt sikerrel hódította meg a fegyverpiacot kevesebb, mint egy évtized alatt. Ránézésre talán nem sokban különbözik ez a karabély a több tucat M4/M16 variánsától. Persze van már rajta sínrendszer a különböző tartozékoknak, meg más a válltámasz és a markolat, sőt kapott pár új irányzékot is. Ennél azonban sokkal többet tettet a német mérnökök. Ugyanis sikerült egy Kalasnyikov megbízhatóságát egybegyúrni az M4 család kényelmével.
Már mi is megírtuk korábban, hogy bizony az M16/M4 fegyverek legnagyobb hátránya (Kalasnyikov rajongók fel is hánytorgatják rendszeresen), hogy a lövéskor keletkező gázokat közvetlenül visszavezeti a zárszerkezetbe. A Kalasnyikov-szerű fegyverek ezzel szemben egy dugattyú segítségével adják át az energiát a zárnak, sokkal tisztább és megbízhatóbb működést eredményezve, hiszen az égéstermék nem kerül be a szerkezetbe.
A HK nem 0-ról indult ebben a témában, hiszen a G36-os puskáik már ilyen dugattyús megoldást alkalmaztak, fogták tehát és beépítették egy M4 “formába”. Mindennek a tetejébe olyan minőségben gyártják a fegyót, amire egyébként csak a kisszériás manufaktúrák képesek az USA-ban. Mindennek köszönhetően a HK416-ot sokan rendszeresítették azóta, például a Norvégok, sőt többek között a Devgru is (Bin Ladent is egy ilyen fegyverrel lőtték le).
 
Az airsoft verzióról:
Az Umarex, mint a HK liszenc tulajdonosa a VFC (Vega Force Company) tajvani céget bízta meg azzal, hogy gyártsa ezt az airsoft replikát. A VFC hazánkban nem túl gyakori szerintem és ennek talán a viszonylagos magas ár az oka. Én a lehető legeredetibbre és legjobb minőségűre vágytam, ezért a Tokyo Marui és a VFC maradt versenyben. Sajnos a TM csak blowback rendszerrel készít 416-ost, ezért a VFC-t választottam.
 
Csomagolás, első benyomások:
Egy osztrák shopból rendeltem a fegyvert, ugyanis idehaza sehol nem árulnak VFC-t. Szerencsére igen hamar, kb. 3 munkanap alatt megjött a cucc. A doboz teljesen befóliázva érkezett, akár vízbe is dobhatták volna, akkor sem károsodott volna a doboz. Maga a doboz nekem nagyon tetszett, emlékszem az érzésre, amikor kicsomagoltam a kis szörnyeteget.
A doboz – a fegyveren kívül – tartalmazott egy Umarex logókkal teletűzdelt 300-as HI-CAP tárat, a számlát, garanciajegyet és egy használati utasítást. Minden nagyon szépen, vízhatlan csomagolással ellátva. A tár megér egy misét, de erről később.
vfc5
A külső:
Sokat olvastam a VFC-k kivételes elkészítési minőségéről, de ez valami elképesztően szépen meg lett csinálva. Az alap, hogy semmi nem lötyög, de a felíratok és a festés is csodás. A rail élei konkrétan vágja az ember kezét, egyértelmű, hogy marással és nem öntéssel készült. Az upper és a lower receiver szépen illeszkedik, alig van rés (szemmel nem látni a gearboxot, mint más gyártóknál). A tűzváltó kar szépen és határozottan kattan. A markolat és a válltámasz is csodás. Le a kalappal, a minőség is hű az éles eredetihez.
vfc6Érdekesség, hogy a külső cső – rail-en kívüli – része lecsavarható és így egy CQB fegyvert kapunk. Ehhez azért a belső csövet is cserélni kell, ugyanis az a standard 363 mm-es hosszúságú réz cső. Úgy számoltam, hogy a rövidebb verzióba egy 270 mm körüli belső cső mehet bele.
Fontos tulajdonság, hogy működik a zárakasztó, a gázelvezető rendszer pedig ugyanúgy van kialakítva, mint az eredetin. Az éleshez hűen szinte mindenütt, a rejtett helyeken is ott vannak a hivatalos HK és egyéb felíratok. Gyakran kapom magam azon, hogy csak úgy nézegetem a kanapén, mint egy gyerek.
Felhasznált anyagok:
  • Markolat, válltámasz: műanyag
  • Test, rail, stock tube, irányzékok, külső cső (a rail alatti rész), gázblokk, tűzváltó kar, tárkioldó és a zárakasztó: alumínium és valamilyen könnyűfémből lehetnek.
  • Acélból vannak: külső cső toldalék, tár, lángrejtő, bolt cover, test szegecsei és stock tube anyája.
Persze ez az AEG sem tökéletes, még kívülről sem, ha nagyon, de nagyon közelről nézzük, akkor azért látni hibákat. Mindenesetre eddig ez a legszebben elkészített gyári AEG, amit valaha láttam.
Vajon belülről is ilyen kiváló? Hogyan üzemel?
Ezt meglátjátok a következő részekben.
Folytatjuk.
Írta: TOM
Fotók: Görög
P1030385.jpg

Imperial War Museum 2. rész: TOP GUNs

0

 

Kedves Olvasók!

 

Folytatom a beszámolómat, mely a londoni Imperial War múzeumban tett látogatásomról szól.

Vegyes érzelmeim támadtak, mikor e cikk tartalmát gondoltam át. A filmekből látott fantasztikus gépek rögtön előhozták belőlem a (hülye)gyereket, akit először visznek a vidámparkba. Mindenre fel akartam mászni, beleülni, megtapogatni, fejemben zakatolt a Kelly Hősei zenéje, amit ajánlok aláfestő muzsikának is az olvasgatáshoz.

Kelly Hősei (Kelly’ Heroes, 1970). Klasszikus, viszonylag könnyed háborús film Clint Eastwood, Telly Savalas, Don Rickles és Donald Sutherland főszereplésével.

 

Egy perccel később a háború romantikája szertefoszlott és a “mellékletként” látogatható Holokauszt kiállítás kegyetlenül visszarántott a valóságba, racionális énem átvette az uralmat és emlékeztetett: ezek a találmányok bizony egy világégés bizonyítékai. A fejemben a vidám zenét a Schindler listája (1993) című, szintén klasszikus film képei váltották fel, amelytől normális embernek nem lesz jó kedve.

 

TOP GUNS:

 

Az épület közepén igazi legendák alatt sétálhat a látogató, ugyanis számos – talán még a laikusok számára is ismerős – repülőgépeket lehetett megcsodálni.

Ha a népszerű Top Gun film a 40-es években játszódott volna, akkor Tom Cruise biztosan egy Mustangban repült volna be Hollywood élvonalába és az ellenséges MIG-ek szerepét a Focke-Wulf-ok vették volna át.

 

North American Aviation P51 “Mustang”

A személyes kedvencem a North Amercan Aviation által kifejlesztett P51 Mustang nagy hatótávolságú kísérő vadászgép, melyet a szövetséges erők vetettek be a II. Vh-ban. A Mustang nevet természetesen nem a Ford típusról kapta – hiszen az akkor még nem is létezett  – , hanem a vadló fajtáról, mert állítólag felszálláskor igencsak ficánkolt a gép a pilóta alatt. A típust 1942-ben állították szolgálatba és egészen az 50-es évek elejéig gyártották. Érdekesség, hogy a háborúban elért sikere miatt a Ford autógyár éppen a gépről nevezte el az autósvilágban híres kupéját. Jellegzetes formája mellett 703 km/órás csúcssebessége és 6 db Browning M2-es gépágyúja is hozzásegítette hírnevéhez. Lehet, hogy a kedves Olvasó legyint, hogy ezek ma már nem is olyan nagy számok, de gondoljanak bele, hogy ebben a korban nem léteztek speciális ruházatok, elektronikai segédrendszerek. A pilótán múlott minden, hogy az ő teste, reflexei bírják-e az erőhatásokat? Műszaki gond esetén nem jelzett a computer, csak bekövetkezett a katasztrófa. Egyébként mind a mai napi repülnek ezekkel a típusokkal, főleg persze bemutatókon, a gyűjtők és műrepülők kedvenceivé váltak az egykori gyilkos szerkezetek. Az itt kiállított, amerikai gyártású és működő “Big Beautiful Doll” névre hallgató példány a háborúban és az után is sokat repült, többször váltott gazdát, mire a múzeumban kiállításra került.

 

P1030385P1030375P1030383P1030384

A japán és náci “logók” jelzik, hogy ez a gép és pilótája halálos párost alkotott.

 

P1030380

Majdnem engem is elkapott Mosolygó arc

P1030387

Aztán fordult a kocka.

 

 

Focke-Wulf Fw 190

 

Az “Erő sötét oldalán” is álltak rendelkezésre ügyes gépek, mint a korának egyik legjobb együléses vadászgépe az Fw 190. Csupán a háború vége felé, 1943 után talált méltó ellenfélre, például a Mustang személyében, bár a német pilóták a BF 109-es “Messersmitt” gépet választották, ha tehették. Kb. 20.000 darabot gyártottak belőle, mely mennyiségből a Magyar Királyi Honvéd Légierő is kapott összesen 72 db-ot. Természetesen ebből a gépből is több változat készült. Elsőként Franciaországban vetették be, majd az angliai, ádáz légcsatában bizonyította, hogy az angolok Spitfire V-ösénél is jobb gép. Könnyebb volt vezetni, jobb manővereshetőséggel és nagyobb tűzerővel rendelkezett, mint például a “csapattárs” német Messersmitt BF 109.

 

P1030374

Amolyan bádog tákolmánynak tűnik a gép, bátorság kellhetett egy ilyenben 600-zal száguldani

P1030373

Érdekes a terepmintázat, ami felülről (pl. egy ellenséges gépről) nehezebben észrevehetővé tette az Fw 190-est

 

 

Supermarine Spitfire

 

A brit Nemzetközösség legendás gépe, ahol a legendás szót azzal vívta ki magának és húzta alá kétszer a jelzőt, hogy a szövetségesek legnagyobb példányszámban (20351 db) gyártott és alkalmazott repülőgépe volt. Ez az együléses gép a Rolls-Royce motorokkal és 4 db 20 mm-es Hispano-Suiza (típusváltozattól függően Browning M2-vel) gépágyúval vívta légi csatáit a németek ellen. A csúcssebesség 605-717 km/h volt a gyári specifikációk szerint. A háborún kívül is hagyott nyomot az utókornak, mikor 1952-ben magassági (15.240 m) rekordot döntöttek egy Spitfire-rel, majd az ereszkedéskor sikerült a propeller hajtású repülőgépek sebességi csúcsát is felállítani. Ekkor Ted Powles hadnagy 1.110 km/h sebességgel közelítette a földet zuhanórepülésben. Aki számára ez nem komoly adat, azt meggyőzheti, hogy ez majdnem hangsebesség (amely tengerszinten 1.225 km/h). Mindezt bőrdzsekiben. Ez az a kategória, ahol a “hús” és a fém egy egységet alkotott. Annyit bírt a gép, amennyit pilótája és fordítva.

 

P1030382

 

 

Nehézbombázók:

 

Két gép volt kiállítva, mindkettő szétvágva, hogy beférjen az épületbe, valamint, hogy belül is megtekinthetők legyenek. Nem vagyok otthon ebben a géposztályban (sem), de ezek igazi szörnyetegeknek tűntek. Egyből bevillant az agyamban a Memphis Belle című 1990-es film, mely egy B-17-es Flying Fortress (repülő erőd) utolsó, 25-ik bevetéséről szól. A sztori az, hogy az említett egység 24 küldetést hajtott végre karcolás nélkül és a végső, egyben legkockázatosabb feladatot kapják. Aki nem látta, az pótolja, mert hihetetlenül jó film igaz történet alapján, továbbá vicces Sean Astint (alias Csavardi Samu a Gyűrűk urában) látni soványan Mosolygó arc.

 

Memphis Bell (1990), ajánlom figyelmébe mindenkinek, akit érdekel a téma.

 

P1030344

Avro Lancaster belülről. Az óriási gép belülről igen szűkös, mindenütt fém és vezeték.

 

 

P1030353

Buksira vigyázni!

 

Avro Lancaster

 

A Brit Királyi Légierő legsikeresebb nehézbombázója, melyet 1942-ben állítottak szolgálatba. A személyzet 7 főből állt, 8163 kg bombát tudott magával vinni és ledobni valamire, ami már biztosan nem kell az utókornak. A robosztus gépek nem voltak olyan fürgék persze, mint egy együléses vadászgép, ezért 8 db 50-es kaliberű M2 Browning géppuska gondoskodott az önvédelemről. Két gépágyú volt a gép orrában, kettő a toronyban, négy pedig a faroklövész tornyában. A monstrum “hasa” így is védtelen volt és ügyes ellenséges vadászok alájuk repülve relatíve könnyedén leszedhették a gépházat lőve, legénység pedig tehetetlen volt. 7374 darabot gyártottak a típusból, melynek közel fele semmisült meg 1942 és 1945 között.

 

P1030362

Fájl:Lancaster B MkI 44 Sqn RAF in flight 1942.jpg

Avro Lancasterek 1942-ben

Az egyik Lancaster-re ráfestették Herman Göring, a Lufwaffe (német légierő) parancsnokának, a Harmadik Birodalom második emberének egyik mondatát: “No enemy plane will fly over the Reich territory”. Ellenséges gép nem fog a Reich felett repülni. Tévedett.

 

Zárszó

 

Ebben a két cikkben nem lehet belesűríteni azt a tömény élményt, mely egy ilyen múzeum látogatása során éri a látogatót. Nem vagyok hadtörténész, csak ámulatba ejt a meghatározó része történelmünknek, ezért elnézést a teljesség hiánya miatt, talán egy-egy tárgyi hiba is becsúszhatott. A cikk elején említett holokauszt kiállításról úgy döntöttem, hogy nem közlök fotókat. Egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Elborzasztott és sokkolt az, hogy milyen leleményes az ember, ha mások bántalmazásáról van szó!

Megnyugtat a tudat, hogy én már csak turistaként látok ilyen kütyüket! Mit nekünk válság?! Addig örüljünk, míg nem dobnak ránk tonnás bombákat és “csak” a rezsiszámlán kell aggódnunk!

Ezen a ponton fontosnak érzem megemlíteni, hogy a Devgru Airsoft Team nem tagja semmilyen politikai vagy katonai szervezetnek és megveti az erőszakot. Az airsoft számunkra egy sport, kikapcsolódás, mely inkább a kitartásról és csapatként való összefogásról szól.

 

Had zárjam Churchill mondataival cikkemet, melyeket az ostromlott Britannia lakosságának intézett:

„…harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat…”.

 „Gyürkőzzünk hát neki feladatunknak, és úgy viseljük magunkat, hogy ha a Brit Birodalom és Nemzetközössége ezer évig fennmarad is, azt mondhassák az emberek: »Ez volt a legdicsőbb órájuk«.”

IMG_0483.jpg

Egy londoni kirándulás: Imperial War Museum 1. rész

0

Kedves Olvasók!

Öt hónap. Ennyi idő telt el azóta, hogy a londoni Imperial War Múzeumban jártam, azóta tervezgettem ennek a cikknek a megírását. Több tényező miatt is késlekedtem. Egyrészt, mert nem emiatt jártam Londonban, a múzeum csupán egy kitérő volt és a fotókat sem profi módon készítettük, hanem csak úgy futtában, “hülye turista” módjára. Ezért már most, előre elnézést kérek. A másik oka az időhúzásnak az, hogy annyira tömény élményben volt részem, hogy időbe telt, mire összeszedtem az infókat a látottakkal kapcsolatban. Egy méltó cikkhez napokat kellett volna itt eltölteni! Vége a kifogásoknak, térjünk rá a lényegre.

A múzeumról röviden annyit, hogy igazából nem is egy létesítményről, hanem egyenesen 5 nagyobb egységből áll.

– IWM London, a cikk erről szól

– HMS Belfast, ez egy múzeumként működő hadihajó a Temze partján, szintén Londonban

– IWM Churchill rooms, London

– IWM Duxford, Cambridgeshire, ez lényegében egy reptér, ami múzeumként funkcionál

Az IWM London egyébként ingyenesen látogatható volt, sajnos csak 2-3 óránk volt arra, amire talán egy hét is kevés lett volna.

Ami először meglepett (azon kívül, hogy nem kellett a belépésért fizetni), hogy nem termekre osztva, hanem egyben, szinte egy légtérben volt minden. Külön leválasztva volt látogatható a Holokauszt kiállítás, egy kémekről szóló és egy londoni család mindennapjait bemutató tárlat.

Tényleg a teljesség idénye nélkül, megpróbálom visszaadni a látottakat.

IMG_0483

Itt már tudtuk, hogy jó helyen járunk. A két, csatahajókon használt ágyút állítólag (bizonytalan forrás alapján) az I. és a II. világháborúban is használták, többek között a HMS Ramilies hajón is. Egyes források szerint a D-napon is törte a németek betonbunkerjeit. A cső átmérője 39 cm, egyenként 100 tonnát nyomnak, 1 tonnás lövedékeiket 25 Km-re tudták kilőni. Elképzelni sem tudom, milyen lehetett a közelében állni, amikor elsütötték.

IMG_0485

Hatásos fogadtatás, az biztos! Belépve a múzeumba, zsúfoltnak tűnt az egész, de egyébként szépen rendszerezve, infókkal ellátva vannak kiállítva a tárgyak. Gyakorlatilag minden megtapogatható volt, sőt, a gépek egyes részeit kivágták, hogy a belsejük is megtekinthető legyen. A képen balra az V2-es ballisztikus rakéta kelleti magát (lásd lejjebb).

IMG_0486

Ez egy német Panzer JagdPanther (vadász párduc vagy valami ilyesmi) névre hallgatott és a II. VH-ban szolgált. A konkrét példányt Belgiumban 1944-ben lőtték ki. Persze az oldalát már a látogatók kedvéért vágták ki, egy pár flex tárcsa biztos elkopott mire végeztek. Egyébként nem találtam a légkondi kapcsolóját és a navit sem, csak tengernyi acélt acél hátán.

IMG_0487

A tank belülről, művészet lehetett nem beverni a fejet valamibe, ami hegyes éles és acél.

P1030325

A jó öreg Willys Jeep, egy barátságos, de annál jelentősebb jármú a hadszínterekről. Az USA hadseregét szolgálta és a Hummer váltotta le a Sivatagi Vihar hadművelet idején. Nincs II. VH-s film nélküle. Persze itt egy hibátlan és tökéletesen felszerelt példány volt látható.

image

A dzsip belseje elképesztően puritán, mintha egy 7 éves gyerek rajzolva volna a napköziben. A funkció győzelme az ergonómia felett.

 

P1030315

Egy szovjet T-34-es, melyet többek között Magyarország is használt, én sokat játszottam gyerekként egy ilyenben. Olcsó, könnyen gyártható tank volt, amelyből nem tudtak eleget kilőni a komplikált és nehézkes német Tigrisek. A páncélosok kalasnyikovjáról beszélük. Én pedig a tank előtt magyaráztam mindezt, mikor a kép készült, de nem én vagyok a lényeg úgysem.

IMG_0492

Mini tengeralattjáró, ami valójában egy ember vezette torpedó. Két személy fért el benne és robbanóanyagot tettek más hajók aljára. Ezt a példányt az olaszok használták a II. VH-ban. Félelmetes, hogy milyen találékony az ember, ha gyilkolásról van szó!

P1030324

Nem egy bonyolult haditerv. Odaúszik, bombát odacuppant, visszaúszik gyorsan és imádkozik, hogy nem meghal közben.

 

P1030321

A bőrkormány, a légkondi és a biztonsági öv akkoriban még feláras volt. Az ülés sem prosztatabarát, bár annyit nem ültek benne, hogy megfájduljon az katona feneke.

 

image

Ez a már korábban említett V2 rakéta. Neve a Vergeltungswaffe-2 (“A megtorlás fegyvere”) kifejezésből ered, a Harmadi Birodalom ezzel bombázta Nagy-Britanniát és Belgiumot akár 320 km távolságból. Ez már egy továbbfejlesztett verziója volt a szintén népszerű (legalábbis a Németeknél) V1-nek. A majdnem 15 m magas rakéta 5500 km/órás sebességgel repült (ez a hangsebesség közel ötszöröse!). Majd ezzel a sebességgel és a 13 tonnás súlyával becsapódva okozott 8 napon túli sérüléseket. Amikor pályája csúcsát elérte, hangtalanul repült és véletlenszerűen csapódott be, elhárítására nem volt mód. Ne feledjük, hogy a 40-es évekről beszélünk, amikor még az elektromos fogkefe is sci-fi lett volna. Harctéri jelentősége mellett alapja lett az USA és a Szovjetunió űrrakéta programjának. Ez a szörny az első ember alkotta eszköz, mely – bár állítólag véletlenül – az űrben járt.

image

A V2 belülről. Igazából számomra semmi érdekes nincs benne, csupán az “Ez a tákolmány hogyan volt képes repülni?” kérdés merült fel bennem.

 

A következő részben folytatjuk, többek között Fred és Baba társaságában

 

imageimage

Tetejére