Éles fegyverek

P1030385.jpg

Imperial War Museum 2. rész: TOP GUNs

0

 

Kedves Olvasók!

 

Folytatom a beszámolómat, mely a londoni Imperial War múzeumban tett látogatásomról szól.

Vegyes érzelmeim támadtak, mikor e cikk tartalmát gondoltam át. A filmekből látott fantasztikus gépek rögtön előhozták belőlem a (hülye)gyereket, akit először visznek a vidámparkba. Mindenre fel akartam mászni, beleülni, megtapogatni, fejemben zakatolt a Kelly Hősei zenéje, amit ajánlok aláfestő muzsikának is az olvasgatáshoz.

Kelly Hősei (Kelly’ Heroes, 1970). Klasszikus, viszonylag könnyed háborús film Clint Eastwood, Telly Savalas, Don Rickles és Donald Sutherland főszereplésével.

 

Egy perccel később a háború romantikája szertefoszlott és a “mellékletként” látogatható Holokauszt kiállítás kegyetlenül visszarántott a valóságba, racionális énem átvette az uralmat és emlékeztetett: ezek a találmányok bizony egy világégés bizonyítékai. A fejemben a vidám zenét a Schindler listája (1993) című, szintén klasszikus film képei váltották fel, amelytől normális embernek nem lesz jó kedve.

 

TOP GUNS:

 

Az épület közepén igazi legendák alatt sétálhat a látogató, ugyanis számos – talán még a laikusok számára is ismerős – repülőgépeket lehetett megcsodálni.

Ha a népszerű Top Gun film a 40-es években játszódott volna, akkor Tom Cruise biztosan egy Mustangban repült volna be Hollywood élvonalába és az ellenséges MIG-ek szerepét a Focke-Wulf-ok vették volna át.

 

North American Aviation P51 “Mustang”

A személyes kedvencem a North Amercan Aviation által kifejlesztett P51 Mustang nagy hatótávolságú kísérő vadászgép, melyet a szövetséges erők vetettek be a II. Vh-ban. A Mustang nevet természetesen nem a Ford típusról kapta – hiszen az akkor még nem is létezett  – , hanem a vadló fajtáról, mert állítólag felszálláskor igencsak ficánkolt a gép a pilóta alatt. A típust 1942-ben állították szolgálatba és egészen az 50-es évek elejéig gyártották. Érdekesség, hogy a háborúban elért sikere miatt a Ford autógyár éppen a gépről nevezte el az autósvilágban híres kupéját. Jellegzetes formája mellett 703 km/órás csúcssebessége és 6 db Browning M2-es gépágyúja is hozzásegítette hírnevéhez. Lehet, hogy a kedves Olvasó legyint, hogy ezek ma már nem is olyan nagy számok, de gondoljanak bele, hogy ebben a korban nem léteztek speciális ruházatok, elektronikai segédrendszerek. A pilótán múlott minden, hogy az ő teste, reflexei bírják-e az erőhatásokat? Műszaki gond esetén nem jelzett a computer, csak bekövetkezett a katasztrófa. Egyébként mind a mai napi repülnek ezekkel a típusokkal, főleg persze bemutatókon, a gyűjtők és műrepülők kedvenceivé váltak az egykori gyilkos szerkezetek. Az itt kiállított, amerikai gyártású és működő “Big Beautiful Doll” névre hallgató példány a háborúban és az után is sokat repült, többször váltott gazdát, mire a múzeumban kiállításra került.

 

P1030385P1030375P1030383P1030384

A japán és náci “logók” jelzik, hogy ez a gép és pilótája halálos párost alkotott.

 

P1030380

Majdnem engem is elkapott Mosolygó arc

P1030387

Aztán fordult a kocka.

 

 

Focke-Wulf Fw 190

 

Az “Erő sötét oldalán” is álltak rendelkezésre ügyes gépek, mint a korának egyik legjobb együléses vadászgépe az Fw 190. Csupán a háború vége felé, 1943 után talált méltó ellenfélre, például a Mustang személyében, bár a német pilóták a BF 109-es “Messersmitt” gépet választották, ha tehették. Kb. 20.000 darabot gyártottak belőle, mely mennyiségből a Magyar Királyi Honvéd Légierő is kapott összesen 72 db-ot. Természetesen ebből a gépből is több változat készült. Elsőként Franciaországban vetették be, majd az angliai, ádáz légcsatában bizonyította, hogy az angolok Spitfire V-ösénél is jobb gép. Könnyebb volt vezetni, jobb manővereshetőséggel és nagyobb tűzerővel rendelkezett, mint például a “csapattárs” német Messersmitt BF 109.

 

P1030374

Amolyan bádog tákolmánynak tűnik a gép, bátorság kellhetett egy ilyenben 600-zal száguldani

P1030373

Érdekes a terepmintázat, ami felülről (pl. egy ellenséges gépről) nehezebben észrevehetővé tette az Fw 190-est

 

 

Supermarine Spitfire

 

A brit Nemzetközösség legendás gépe, ahol a legendás szót azzal vívta ki magának és húzta alá kétszer a jelzőt, hogy a szövetségesek legnagyobb példányszámban (20351 db) gyártott és alkalmazott repülőgépe volt. Ez az együléses gép a Rolls-Royce motorokkal és 4 db 20 mm-es Hispano-Suiza (típusváltozattól függően Browning M2-vel) gépágyúval vívta légi csatáit a németek ellen. A csúcssebesség 605-717 km/h volt a gyári specifikációk szerint. A háborún kívül is hagyott nyomot az utókornak, mikor 1952-ben magassági (15.240 m) rekordot döntöttek egy Spitfire-rel, majd az ereszkedéskor sikerült a propeller hajtású repülőgépek sebességi csúcsát is felállítani. Ekkor Ted Powles hadnagy 1.110 km/h sebességgel közelítette a földet zuhanórepülésben. Aki számára ez nem komoly adat, azt meggyőzheti, hogy ez majdnem hangsebesség (amely tengerszinten 1.225 km/h). Mindezt bőrdzsekiben. Ez az a kategória, ahol a “hús” és a fém egy egységet alkotott. Annyit bírt a gép, amennyit pilótája és fordítva.

 

P1030382

 

 

Nehézbombázók:

 

Két gép volt kiállítva, mindkettő szétvágva, hogy beférjen az épületbe, valamint, hogy belül is megtekinthetők legyenek. Nem vagyok otthon ebben a géposztályban (sem), de ezek igazi szörnyetegeknek tűntek. Egyből bevillant az agyamban a Memphis Belle című 1990-es film, mely egy B-17-es Flying Fortress (repülő erőd) utolsó, 25-ik bevetéséről szól. A sztori az, hogy az említett egység 24 küldetést hajtott végre karcolás nélkül és a végső, egyben legkockázatosabb feladatot kapják. Aki nem látta, az pótolja, mert hihetetlenül jó film igaz történet alapján, továbbá vicces Sean Astint (alias Csavardi Samu a Gyűrűk urában) látni soványan Mosolygó arc.

 

Memphis Bell (1990), ajánlom figyelmébe mindenkinek, akit érdekel a téma.

 

P1030344

Avro Lancaster belülről. Az óriási gép belülről igen szűkös, mindenütt fém és vezeték.

 

 

P1030353

Buksira vigyázni!

 

Avro Lancaster

 

A Brit Királyi Légierő legsikeresebb nehézbombázója, melyet 1942-ben állítottak szolgálatba. A személyzet 7 főből állt, 8163 kg bombát tudott magával vinni és ledobni valamire, ami már biztosan nem kell az utókornak. A robosztus gépek nem voltak olyan fürgék persze, mint egy együléses vadászgép, ezért 8 db 50-es kaliberű M2 Browning géppuska gondoskodott az önvédelemről. Két gépágyú volt a gép orrában, kettő a toronyban, négy pedig a faroklövész tornyában. A monstrum “hasa” így is védtelen volt és ügyes ellenséges vadászok alájuk repülve relatíve könnyedén leszedhették a gépházat lőve, legénység pedig tehetetlen volt. 7374 darabot gyártottak a típusból, melynek közel fele semmisült meg 1942 és 1945 között.

 

P1030362

Fájl:Lancaster B MkI 44 Sqn RAF in flight 1942.jpg

Avro Lancasterek 1942-ben

Az egyik Lancaster-re ráfestették Herman Göring, a Lufwaffe (német légierő) parancsnokának, a Harmadik Birodalom második emberének egyik mondatát: “No enemy plane will fly over the Reich territory”. Ellenséges gép nem fog a Reich felett repülni. Tévedett.

 

Zárszó

 

Ebben a két cikkben nem lehet belesűríteni azt a tömény élményt, mely egy ilyen múzeum látogatása során éri a látogatót. Nem vagyok hadtörténész, csak ámulatba ejt a meghatározó része történelmünknek, ezért elnézést a teljesség hiánya miatt, talán egy-egy tárgyi hiba is becsúszhatott. A cikk elején említett holokauszt kiállításról úgy döntöttem, hogy nem közlök fotókat. Egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Elborzasztott és sokkolt az, hogy milyen leleményes az ember, ha mások bántalmazásáról van szó!

Megnyugtat a tudat, hogy én már csak turistaként látok ilyen kütyüket! Mit nekünk válság?! Addig örüljünk, míg nem dobnak ránk tonnás bombákat és “csak” a rezsiszámlán kell aggódnunk!

Ezen a ponton fontosnak érzem megemlíteni, hogy a Devgru Airsoft Team nem tagja semmilyen politikai vagy katonai szervezetnek és megveti az erőszakot. Az airsoft számunkra egy sport, kikapcsolódás, mely inkább a kitartásról és csapatként való összefogásról szól.

 

Had zárjam Churchill mondataival cikkemet, melyeket az ostromlott Britannia lakosságának intézett:

„…harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat…”.

 „Gyürkőzzünk hát neki feladatunknak, és úgy viseljük magunkat, hogy ha a Brit Birodalom és Nemzetközössége ezer évig fennmarad is, azt mondhassák az emberek: »Ez volt a legdicsőbb órájuk«.”

IMG_0483.jpg

Egy londoni kirándulás: Imperial War Museum 1. rész

0

Kedves Olvasók!

Öt hónap. Ennyi idő telt el azóta, hogy a londoni Imperial War Múzeumban jártam, azóta tervezgettem ennek a cikknek a megírását. Több tényező miatt is késlekedtem. Egyrészt, mert nem emiatt jártam Londonban, a múzeum csupán egy kitérő volt és a fotókat sem profi módon készítettük, hanem csak úgy futtában, “hülye turista” módjára. Ezért már most, előre elnézést kérek. A másik oka az időhúzásnak az, hogy annyira tömény élményben volt részem, hogy időbe telt, mire összeszedtem az infókat a látottakkal kapcsolatban. Egy méltó cikkhez napokat kellett volna itt eltölteni! Vége a kifogásoknak, térjünk rá a lényegre.

A múzeumról röviden annyit, hogy igazából nem is egy létesítményről, hanem egyenesen 5 nagyobb egységből áll.

– IWM London, a cikk erről szól

– HMS Belfast, ez egy múzeumként működő hadihajó a Temze partján, szintén Londonban

– IWM Churchill rooms, London

– IWM Duxford, Cambridgeshire, ez lényegében egy reptér, ami múzeumként funkcionál

Az IWM London egyébként ingyenesen látogatható volt, sajnos csak 2-3 óránk volt arra, amire talán egy hét is kevés lett volna.

Ami először meglepett (azon kívül, hogy nem kellett a belépésért fizetni), hogy nem termekre osztva, hanem egyben, szinte egy légtérben volt minden. Külön leválasztva volt látogatható a Holokauszt kiállítás, egy kémekről szóló és egy londoni család mindennapjait bemutató tárlat.

Tényleg a teljesség idénye nélkül, megpróbálom visszaadni a látottakat.

IMG_0483

Itt már tudtuk, hogy jó helyen járunk. A két, csatahajókon használt ágyút állítólag (bizonytalan forrás alapján) az I. és a II. világháborúban is használták, többek között a HMS Ramilies hajón is. Egyes források szerint a D-napon is törte a németek betonbunkerjeit. A cső átmérője 39 cm, egyenként 100 tonnát nyomnak, 1 tonnás lövedékeiket 25 Km-re tudták kilőni. Elképzelni sem tudom, milyen lehetett a közelében állni, amikor elsütötték.

IMG_0485

Hatásos fogadtatás, az biztos! Belépve a múzeumba, zsúfoltnak tűnt az egész, de egyébként szépen rendszerezve, infókkal ellátva vannak kiállítva a tárgyak. Gyakorlatilag minden megtapogatható volt, sőt, a gépek egyes részeit kivágták, hogy a belsejük is megtekinthető legyen. A képen balra az V2-es ballisztikus rakéta kelleti magát (lásd lejjebb).

IMG_0486

Ez egy német Panzer JagdPanther (vadász párduc vagy valami ilyesmi) névre hallgatott és a II. VH-ban szolgált. A konkrét példányt Belgiumban 1944-ben lőtték ki. Persze az oldalát már a látogatók kedvéért vágták ki, egy pár flex tárcsa biztos elkopott mire végeztek. Egyébként nem találtam a légkondi kapcsolóját és a navit sem, csak tengernyi acélt acél hátán.

IMG_0487

A tank belülről, művészet lehetett nem beverni a fejet valamibe, ami hegyes éles és acél.

P1030325

A jó öreg Willys Jeep, egy barátságos, de annál jelentősebb jármú a hadszínterekről. Az USA hadseregét szolgálta és a Hummer váltotta le a Sivatagi Vihar hadművelet idején. Nincs II. VH-s film nélküle. Persze itt egy hibátlan és tökéletesen felszerelt példány volt látható.

image

A dzsip belseje elképesztően puritán, mintha egy 7 éves gyerek rajzolva volna a napköziben. A funkció győzelme az ergonómia felett.

 

P1030315

Egy szovjet T-34-es, melyet többek között Magyarország is használt, én sokat játszottam gyerekként egy ilyenben. Olcsó, könnyen gyártható tank volt, amelyből nem tudtak eleget kilőni a komplikált és nehézkes német Tigrisek. A páncélosok kalasnyikovjáról beszélük. Én pedig a tank előtt magyaráztam mindezt, mikor a kép készült, de nem én vagyok a lényeg úgysem.

IMG_0492

Mini tengeralattjáró, ami valójában egy ember vezette torpedó. Két személy fért el benne és robbanóanyagot tettek más hajók aljára. Ezt a példányt az olaszok használták a II. VH-ban. Félelmetes, hogy milyen találékony az ember, ha gyilkolásról van szó!

P1030324

Nem egy bonyolult haditerv. Odaúszik, bombát odacuppant, visszaúszik gyorsan és imádkozik, hogy nem meghal közben.

 

P1030321

A bőrkormány, a légkondi és a biztonsági öv akkoriban még feláras volt. Az ülés sem prosztatabarát, bár annyit nem ültek benne, hogy megfájduljon az katona feneke.

 

image

Ez a már korábban említett V2 rakéta. Neve a Vergeltungswaffe-2 (“A megtorlás fegyvere”) kifejezésből ered, a Harmadi Birodalom ezzel bombázta Nagy-Britanniát és Belgiumot akár 320 km távolságból. Ez már egy továbbfejlesztett verziója volt a szintén népszerű (legalábbis a Németeknél) V1-nek. A majdnem 15 m magas rakéta 5500 km/órás sebességgel repült (ez a hangsebesség közel ötszöröse!). Majd ezzel a sebességgel és a 13 tonnás súlyával becsapódva okozott 8 napon túli sérüléseket. Amikor pályája csúcsát elérte, hangtalanul repült és véletlenszerűen csapódott be, elhárítására nem volt mód. Ne feledjük, hogy a 40-es évekről beszélünk, amikor még az elektromos fogkefe is sci-fi lett volna. Harctéri jelentősége mellett alapja lett az USA és a Szovjetunió űrrakéta programjának. Ez a szörny az első ember alkotta eszköz, mely – bár állítólag véletlenül – az űrben járt.

image

A V2 belülről. Igazából számomra semmi érdekes nincs benne, csupán az “Ez a tákolmány hogyan volt képes repülni?” kérdés merült fel bennem.

 

A következő részben folytatjuk, többek között Fred és Baba társaságában

 

imageimage

124949_rifle_ak-47.jpg

Titánok harca: A végeredmény!

0

 

Kedves Olvasók!

 

 

Elérkeztünk cikksorozatunk utolsó fejezetéhez, ez úton is köszönjük, hogy velünk tartottatok!

A korábbi cikkekben megnéztük, hogy a “főszereplőknek” mik az előnyeik, hátrányaik. Röviden áttekintettük történetüket, hatásukat a hadszínterekre, ezáltal a történelemre is. Sőt, kitértünk lehetséges jövőjükre is.

Az alapváltozatok technikai adatai (Forrás: Wikipedia):

 

M16

Usarmy m16a2.jpg


 

 

Típus
gépkarabély

Ország
Flag of the United States.svg USA

Tervező

Eugene Stoner

Űrméret
5,56 mm

Lőszer
5,56 × 45 mm NATO (.223 Remington)

Tárkapacitás
20 vagy 30 db szekrénytárban

Működési elv
Közvetlen gázelvezetéses, forgózáras reteszeléssel

Tömeg
2,97–3,53 kg

Fegyver hossza
1006 mm

Csőhossz
508 mm

Elméleti tűzgyorsaság
750–900 lövés/perc

Csőtorkolati sebesség
975–884 m/s

AK–47

Rifle AK-47.jpg


Típus
gépkarabély

Ország
Szovjetunió

Tervező
Mihail T. Kalasnyikov

Űrméret
7,62 mm

Lőszer
7,62 x 39 mm

Tárkapacitás
30 töltényes szekrénytár

Működési elv
gázelvételes, forgózáras reteszelésű

Tömeg
3,6 kg tár nélkül
töltött tárral 4,1 kg

Fegyver hossza
870 mm

Csőhossz
415 mm

Elméleti tűzgyorsaság
600 lövés/perc

Csőtorkolati sebesség
715 m/s

   

 

Pusztán a számok alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik a jobb fegyver, de – tekintettel az Olvasókra – megpróbálunk ebben segíteni.

Az M16:

– könnyebb

– pontosabb

– kényelmesebb, ergonomikusabb

– precízebb

– kisebb hátrarúgású

– könnyebben felszerelhető (optikával stb.)

 

Az AK-47:

– megbízhatóbb mostoha körülmények között

– strapabíróbb

– nagyobb tűzerejű

– könnyebben javítható

– kevesebb karbantartást, tisztítást igényel

– olcsóbban gyárható

 

Mindkét játékosnak vannak hátrányai, melyeket az idők folyamán igyekeztek kiküszöbölni a gyártók, ez részben sikerült is nekik.

Ha az M16 egy sebészi kés, akkor az AK egy kisbalta.

 

Akkor most ki kéne nyögnöm, hogy melyik is a jobb?

 

Nos, ha egy fegyvert választhatnék az alapváltozatok közül és egy olyan helyre küldenének, ahol ismeretlen veszélyek és körülmények várnának rám? Ha egy olyan fegyverre lenne szükségem, ami mindent kibír, bármikor számíthatok rá – szervizháttér nélkül? Ha figyelembe kéne vennem a hadtörténeti jelentőséget? Nem kérdés, a túlélés szimbólumát választanám, az AK-47-et. Vannak hiányosságai, de egyik sem kritikus és minden tud, amit egy hadifegyvernek tudnia kell!

124949_rifle_ak-47

Őt vinném egy idegen bolygóra fegyvernek, semmi kétség!

 

Azonban!

Ha egy jól szervezett hadsereg katonájaként szolgálnék, leginkább “normál” hadszíntereken, esetleg városi környezetben? Ha emberek ellen kéne harcolnom, pontos találatokkal, komoly hatékonysággal (egy lövés, egy találat)? Ha lenne lehetőség a rendszeres tisztításra és sok lőszert kéne magammal vinnem, akkor bizony az M16 lenne talán a jobb választás. Amennyiben egy modern M16 verzió, konkrétan a HK416 is versenyezne, akkor bizony szintén ezt választanám, bárhová, bármikor.

 

Mondhatnánk, hogy a szovjet top export termék legyőzte a gaz imperialistát Mosolygó arc, de ne feledjük, hogy Kalashnikov mester egy német konstrukcióból merített, a Sturmgewehr 44-ből. Tehát a “nyugat” nélkül nem születhetett volna meg soha a legenda.

 

Remélem élveztétek a cikksorozatot és szeretném azzal zárni mindezt, hogy ezek az eszközök rengeteg ember életét oltották ki és mentették meg. A háború és a fegyverek romantikája egy pillanatig se feledtessel azt a tényt, hogy igenis gyilkolásra készítették őket.

Mindazonáltal nem a fegyverek ölnek, hanem az azt forgató emberek.

 

Cikkeinket új témával folytatjuk!

k272687_Australian troops w US M4A1 M203A1 carbines

Titánok harca: AK47 vs M16 (4. rész)

0

 

Kedves Olvasók!

 

Kissé megkésve bár, de folytatjuk cikksorozatunkat a címben szereplő két fegyvercsalád bemutatása céljából.

Az előző részben ott fejeztük be, hogy az M16-os első éles bevetése Vietnámban csúfos kudarcnak bizonyult. A fegyverek ugyanis rendszeresen elakadtak, méghozzá a helyszíni javítás leh

etősége nélkül, számos katona halálát okozva ezzel.

El sem tudom képzelni milyen érzés lehetett a csata közepén heverni egy lövészárokban: mindenütt robbanások, lövések és sikolyok vesznek körül. Az adrenalintól felpörögve, az agy túlélő üzemmódban, szemben visító ellenséges katonák rohama, szuronnyal felszerelt Ak47-esekkel. A legközelebbi már a célkeresztben, az irányzékok rendezve, a fegyvert kibiztosítottad, levegőt veszel, benntartod. Meghúzod a ravaszt…majd nem történik semmi. A haláltól csak a másodfegyvered (Colt 1911) 7 tölténye választ el.

Amíg az M16 el nem koszolódott, igen hatásosnak bizonyult:

“1962. június 16-án a 340. Ranger-század egy szakasza… a sűrű

 dzsungelben három fegyveres Viet-Kong katonára bukkant… Az egyik ranger AR-15 (M16) karabélyából kb. 15 méter távolságból egy sorozat három lövésével eltalálta az egyik Viet-Kongot. Az egyik lövés a fejét találta és letépte azt. Egy másik a jobb karját talélta és szintén letépte. A harmadik a jobb oldalán hatolt be és egy jó öthüvelyknyi (13 cm) átmérőjű bemeneti nyílást hagyott… Bármelyik találat önmagában is halált okozott volna.”

Forrás: Kiss Á. Péter, Gépkarabély és használata

Tehát a tűzerővel nem volt gond, sőt, továbbá az új puska könnyebb és pontosabb is volt, mint szovjet ellenfele.

A visszajelzések miatt az USA hadserege vizsgálatot és újabb csapatpróbákat rendelt el. Ahogyan az lenni szokott az egész sztorit belengte a politika és a fegyvergyárak lobbija, hiszen egy ilyen rendszeresítést több évtizedre szóló szerződést jelent.

Az okok:

 

A vizsgálatok kimutatták, hogy az elakadási problémákat az okozta, hogy:

  • a tervező specifikációtól eltérő lőszert használt a hadsereg, melynek lőpora sokkal több égésterméket hagyott a lövés után. Mivel a fegyver ezeket a lőporgázokat vezeti vissza a zárszerkezetbe, ez összeragasztotta és eltömítette az alkatrészeket. Erről a módosításról aztán elfelejtettek szólni a Coltnak, az M16 gyártójának.
  • kezdetben a propagandának köszönhetően azt állították a hadseregnek, hogy az M16 olyan jó fegyver, hogy tisztítani sem kell (?!). Nem is létezett hozzá tisztító felszerelés.

 

Na ezt a környezetet nem bírta az M16, a modern utód, a HK416 (a képen) már igen
Később nagyon gyorsan módosították a lőport, kreáltak tisztító cuccot a fegyóhoz, ja és kaptak tréninget is a katonák. A megbízhatóság ugrásszerűen javult és – bár az AK-k szintjét nem érte el sosem – az M16 hű társa lett az USA katonáinak.

M16pages12and13

Oktató képregény az M16 karbantartásához: jobb később, mint soha…

 

Az M16 evolúciója:

 

A kezdeti gyermekbetegségek kijavítása után az M16 elindult a maga diadalútjára. Később módosították az előagy részt, a háromszögszerű profil helyett henger alakú markolatot kapott. Változott a kompenzátor is, de próbálkoztak csak egyes lövésre képes verzióval is.

Talán az M4-es volt a legdrasztikusabb, a rövidebb csövével és a betolható válltámaszával.

Összességében elmondható, hogy ez a fegyvercsalád a legtöbb verzióban, kaliberben, csőhosszban elkészült típus a világon. A kiegészítők, tuning és átalakító szettek egy komplett iparágad tartanak e.

 

M16a1m16a2m4m16a45wi

Variációk egy témára: talán látszik, hogy fentről lefelé haladunk a fejlődés irányába

hello-kitty-ar-15-rifle-2

Ez nem vicc! Hello Kitty átalakító szett M4-hez. Azt hiszem ennél jobban nem lehet igazolni az M16 köré épült bizniszt

 

A jelen és a jövő:

 

A műanyag fegyverek és az AK-szerű konstrukciók már-már megásták az M16/M4 katonai karrierjének sorsát, azonban – főleg a HK-nak köszönhetően – új erőre kapott.

A HK ugyanis a 2000-es évek közepén a HK416-tal lényegében ötvözte az AK szerkezetét az M4 előnyös tulajdonságaival. Ezzel elérték, hogy a kiváló ergonómia és pontosság az AK-t is megszégyenítő kosztűréssel párosuljon. A siker nem maradt el: többek között Norvégia és a DEVGRU is rendszeresítette.

 

035jl

HK416 közelről: a lényeg odabent van!

 

060620-N-5438H-011

Amerikai különleges alakulat napjainkban HK416-tal (alul)

 

 

HK416_Labeled_lg

HK 416 hirdetés

HK416-550x365

Kívülről talán csak picit tűnik modernebbnek, de a megbízhatósága többszöröse a normál M4-nek

images_products_mr_762_general_mr_762_lg_3-tfb

HK 417: 7,62-es DMR verzió

 

Összefoglalva tehát – az AK-hoz hasonlóan – az M16 is biztosan elő fog fordulni a hadszíntereken a következő évtizedben is. A rivális típusok (SCAR, G36) még nem terjedtek el annyira, hogy teljesen átvegyék a helyüket, nem jobban annyival, hogy dollár milliárdokért lecseréljék őket.

A korábbi SCI-FI filmek csodafegyverei pedig még láthatáron sincsenek.

Folytatjuk!

Tetejére